Ágó és bandája

Ágó az edzés kezdete előtti eligazítás során:

- A mai nap lesz a legnehezebb!

Viktor, tévedhetetlen jövőbelátással:

-F****, a tegnap volt!

A fentiekhez hasonló gyöngyszemek olyan sokaságát termelte ki a tegnapi gyötrelem a felkészülés király etapján, hogy a post gyakorlatilag csak idézetekből megtelhetne. Egyszerűen az agyműködés olyan csimborasszói kerültek felszínre a 3 kör futás és a lépcsőzés hatására, melyek mind szemantikailag, mind grammatikailag, de leginkább asszociációs tekintetben komolyan próbára tették a befogadó szerveket. Tovább után rövid elmélkedés a helyzeti energiáról, még néhány csodálatos gyöngyszem, igazolván, hogy a lépcsőzés fejleszti az őszinteséget, továbbá már itt a hasáb mellett mára is egy lépcsős-csajos kép, melyből nem csinálunk rendszert, mert mégiscsak tartsunk egy szintet úgy két arasszal a Blikk felett no, de a tegnappal kiérdemeltük (meg különben is, manapság csak így adható el bármi...):)

„B**** meg, ez rendesen ilyen nehéz?”

-B. Máté a medicinlabda megemelése közepette rátörő felismerés őszinte pillanatában-

Bizony az. Főleg ha előtte súlyzókkal kellett szökdelni, felülni és lábat emelni. Elérkezett a hét második napja, vele együtt pedig az armageddon is. Arra számítottunk, hogy a gumiszalag ma sorra kerül, így ez még csak enyhe felszisszenést váltott ki. Amikor be kellett fáradni a szertárba csoportonként egy medicinlabdáért, akkor valami megremegett bennünk. Amikor pedig fejenként 2db 4, azaz 4, együttesen 8 kilós súlyzót is vételeznünk kellett, akkor már csak annak örültünk, hogy nem kell az ugrálókötél…

ZS (csere után a padra lehuppanva jellegzetes hanghordozással): - Gombi b**** meg!

Gombi (értetlenül): - Mi van?

ZS (kendőzetlenül): - Te inkompetens szar…

Láthatjuk a fenti párbeszédből is, hogy bizony élesedik a helyzet, pörögnek a feladatok, kezd dübörögni a bizonyítási vágy, és már edzések végén a megfáradt kezekben ványadtan lefegő ütőkkel kiosztott alibi passzok is kezdenek komolyra fordulni. Egyszersmind most már tényleg leszögezhetjük, hogy: „Vannak passzaink!”.

„Kell e harc, kell még háború,

Szívünk szerint idetartozunk.

Kölcsönünk megfizetni, muszáj.”

-Kalapács-

Ma egy zanzásított egyveleg jön, melyben próbálunk arra fókuszálni, hogy a felkészülés során végképp fájdalmasan elfáradó megerősödött végtagjainkat, valamint elménket és lelkünket hol és mikét is pihentethetjük, regenerálhatjuk. Tovább után jön egy rövid mozi ajánló, hozzá pedig „némi” – értsd: két szekérderéknyi – kaja és végül arra az esetre, ha valaki megfáradt volna, némi ásványi anyag pótlási lehetőség vegyészmérnöki ajánlással!

"Le van már fixálva, hogy melyik nap jön Babály?"

-Csongi-

Szomorú hírt kell közölnöm mindazokkal, akik már epekedve várták, hogy átadhassák a múltnak a tavalyi inga futás rekordokat – tehát az egész csapattal -: Babály Laci adminisztrációs teendői, és a kartali nagybecsű önkormányzattal való találkozása miatt nem tudja megejteni a felmérést, ennek következtében ma, miként azt tegnap jeleztem is, nem hogy 0-nál nagyobb valószínűséggel, de egyenesen p=1 bizonyossággal marad el a felmérés. Ergo, olyasmi a program mint tegnap: patak futás, majd teremben erősítés, majd hasonló mennyiségű játék a végén – pontosabban kicsit kevesebb, hogy a nyújtásra maradjon idő és rendben elhagyjuk az intézményt. Tovább után második nap és sorsolások!

"Voltak passzaink"

-Várhidi Péter-

És hát elkezdődött! A csapat tetemes része 18:30-ra megérkezett edzésre, hogy növekvő kíváncsisággal várja, vajon a jelen pillanatban legnagyobb hatalommal rendelkező személy az intézményben – Ilonka néni – megérkezik-e. Megtette mindezt 18:45-kor, és már kezdetét is vehette az év első edzése.

"Közhírré tétetik…"

-névtelen hírnök valamikor a 15. századból-

Mesterünk megosztott velünk pár információt, így a várva várt ma esti találkozás előtt ki is hirdetném ezúttal ékesszólás és bonyolítás nélkül a tudnivalókat:

• Babály Laci SZERDÁN tud jönni, nem pedig kedden, így KEDDEN már kinti futás, erősítés, szerdán pedig inga és csillagfutás felmérés lesz.
• A cuccokat ott lehet hagyni, minden zárva lesz, más nem jön be.
• Mindenki továbbra is gondolkozzon, hogy melyik napi étkezésből kér edzőtáborban, mert ezt a héten le kell adni.

Minden más jöhet este, addig is még jó utolsó pár óra punnyadást mindenkinek. 

Végezetül megosztanám tovább után az egyik legnagyobb sportoló egyik legnagyszerűbb pillanatát: nem számít a kor, a győzni akarás és a motiváltság a lényeg… (4:50-től lehet pislogni) Raul példa lehet mindenki előtt!

„Tudok egy munkát, ami jól fizet,

Ha nincs más hátra, nyiss tüzet,

Ha folyik, ne legyen a te véred,

Te leszel a főnök, ha megéred.”

-Tankcsapda-

Kedves Csapat, nyomorult pudingok, nyáron TV előtt elkényelmesedett gimnazisták és munkahelyen légkondi hiányában összeaszalódott dolgozó emberek!

Bizony, tudok egy munkát! Ahol folyni fog, ha nem is a véretek – bár kinek nincs hamisítatlan floorball tetoválása valahol a testén egy remekül felcsúszó ütőtől -, de a verejtéketek biztosan. Tegnap a Mester abban a kiváltságban részesítette csapatunk 97-esét, hogy az Árkádba invitálva megosztotta vele a felkészülés tervét, egy mappát benne a dokumentumokkal, és – áhitat, égi dicsfény, stb. – a kulcsokat. Vezetőnk ugyanis oldalbordájának szabadságolása okán a jövő hetet vidéken tölti strandolással és horgászattal kőkemény felkészüléssel. Erre az időre Dave a főnök, mindenki lélekben erre készüljön fel, és mentálisan nyugodtan szedje össze magát, hogy ne hétfőn este sújtsa le a Kedves Vezér távollétének sokkoló híre. Mert hétfőn találkozunk. Tovább után tudnivalók és menetrend! Let’s roll!

„Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,

Mert a jövődnek értelmet a múltad ad…”

-Ismerős arcok-

Miként egy nemzet sem élhet hagyományai és múltja nélkül, úgy egy csapat élete sem érthető meg teljes mélységében anélkül, hogy tisztában lennénk történelmével, a mindent körüllengő mítoszaival… Szóljon tehát pár sor valamiről valakiről, aki már nincs köztünk, de akit soha nem felejthetünk…

„Terjeszd a hitet minden erőddel, de még emiatt se keress konfliktust más istenek követőivel.”

-valami RPG fórum hozzászólás Ramh'rakesh felszentelt híveiről-

Mint már az korábban szóba került, a mai modern marketing elképzelhetetlen mindenféle gerilla akció, vírus video és legesleginkább lájkolás és Facebook oldal nélkül. Ezt a tendenciát követendő létre is hoztuk a csapat Facebook csoportját (doboz a jobb szélen, majd kiböki a szemetek). Nektek már csak annyi a dolgotok, hogy terjesszétek, meghívjatok, népszerűsítsétek, stb. stb. stb. És majd elfelejtettem: csatlakozzatok! (Természetesen Balu volt az első, helyrehozva a like körüli blamát: kevesebb, mint 1 perc kellett neki… Respect!) Minden csapattag kap admin jogot is, mert ahogy ezt az oldalt is, azt is közösen írjuk (by the way, nem hemzsegnek a postok), miként a klub történetét is. Csatlakozzatok hát felebarátim!

És hogy valamivel ellensúlyozzam ezt a nevetséges facebook-like-megosztás vonalat, egy témába vágó Csapda számot linkelnék a végére.

A következő postban pedig a klub szimbólumaival és múltjával fogunk foglalkozni, azaz megemlékezünk valamiről, ami több volt, mint egy tárgy, egy csapattag, egy kiáltás, vagy egy közlekedési eszköz… Zsebkendőket készíteni...

"De királynak is születni kell, koronát nem adnak prézliért…"

-Kowalsky meg a Vega-

Edzéseken már sokszor szóba jöttek innen idézett poénok, de most ezen az oldalon is le kell szögeznem, hogy NST-t mindenkinek kötelező olvasnia, aki szereti a focit, a faszipántos körmondatokat, a beteg poénokat, vagy csak úgy általában nem tud mit kezdeni a munkaidejében bekövetkező üresjáratokkal.

Ezúttal két hasábot emelnék ki a legutóbbi VB elemzésből, konkrétan azért, mert mélységesen tudok azonosulni a benne leírt gondolatokkal, sőt, a mi csapatunk minden játékosától is ezt várnám el, miként saját magamtól is. Persze ez alatt nem azt kell érteni, hogy mostantól minden büntetőt lapát technikával kell lőni, de olvassunk a sorok közt!:)

„És látá az Úr, hogy jó…”

-Biblia-

Örvendezzetek vala és klikkeljetek az irgalmas virtuális tér kiengesztelésére, mert semmik vagytok, ha meg nem osztatok, és még kevésbé valamik, ha nem lájkolátok! Óhajotok meghallgattatott, és a blog szerver végtelen könyörületessége jóvoltából eljött hozzátok a Like gomb! Boruljatok hát le előtte, és klikkjeiteket bőkezűen mérjétek, fukarság bűnébe ne essetek, világgal hőskölteményünk imígyen megosszátok!

Peace és Like!:)

„Pudingok vagytok…”

-A Mester-

Forduljunk egy pillanatra a wikipédiához, hogy megértsük, mi is a puding. Hogy kulturális missziónkat is előtérben tartsuk csapattársaink művelése terén, rögvest angolul prezentáljuk a szócikket:

Pudding most often refers to a dessert, but may also refer to a savory dish.

In the United Kingdom and some Commonwealth countries, pudding refers to rich, fairly homogeneous starch- or dairy-based desserts such as rice pudding and Christmas pudding, or, informally, any dessert. The word is also used for savory dishes such as Yorkshire pudding, black pudding, suet pudding, steak and kidney pudding and blood pudding.

In the United States, pudding characteristically denotes a sweet milk-based dessert similar in consistency to egg-based custards, though it may also refer to other types such as bread and rice pudding.

The word pudding is believed to come from the French boudin, originally from the Latin botellus, meaning "small sausage," referring to encased meats used in Medieval European puddings.^[1]

Mielőtt lesétálnánk a színpadról, és magára hagynánk az „Elit alakulatot”, hadd üzenjünk egy rövidet nekik, nem többet…

„Just a promise that we'll be here next year! NEXT YEAR!”

When did everything fall apart?
Now that you're moving on and we don't mean a thing
Can you tell me what it's like to turn your back
And just move on?
Because I can tell you exactly how it feels
How it feels to be left behind

The faces change and those days are gone for good
Memories are all that's left of what this meant to you
We need to see the past for what it is, and just move on
These days were meant to be something we built with pride

We can always remember the past
But we only get one shot at today
So leave regrets to yesterday

We know that the faces come and go
So we need to make this mean even more
Every effort made to keep pushing on
Just a promise that we'll be here next year. NEXT YEAR!

Hogy teljes legyen a kép, és a hangzavar, itt egy link a Champion búcsúbulijáról Seattleből. Az énekes Jim a kimerültségtől már énekelni sem nagyon tud, sőt a dal közepén elérzékenyül, de a végére összekapja magát és a giga pile-on (≈kicsi a rakás) bugyrában utoljára (sajnos) még megtornásztatja a hangszálait…igaz ezt már csak az elvakult „championrajongók” hallják ki a singalong-ból:)

Ja és ne feledjétek, a segg a jövő pinája;)

- I don’t think he liked my moustache…

- Who does Dan?

- The ladies, Jack! The ladies!

Akkor meg is kezdeném az offolás offolását, mégpedig mi mással, mint a netről letölthető, üres órákat kitöltő, és az edzés elején az előző részek megbeszélése végett perceket elvevő filmsorozatok egy olyan üdítő gyöngyszemének reklámozásával, ami minden kétséget kizáróan kultikus darab lesz a team körében, ismerve a humorvilágot és az átlagos net előtt töltött órák számát. Bár továbbra is nagy szívfájdalmam, hogy a Wire és a Shield überzseniális sorozatait nem tudom kivel megbeszélni, de most találtam valami végtelenül egyszerű, mégis pont emitt briliáns habkönnyű szórakozást: The Good Guys! 

Szóval akkor mi vagyunk azok… meg most még frissebben és lírában elmondva a kommentek után: Mi vagyunk azok…

Tovább után "dalszöveg"!

Nice job guys!:)

„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk.”

2010. május 30-án kihunytak a fények. Egy pillanatra elsötétült minden, csukott szemmel térdre estünk, szinte éreztük, amint megfáradt végtagjaink nem a gerfloor kemény felületén koppannak, hanem a víz és vér áztatta homokba. Szemünket kinyitva hang nem jött be, csak néhány tompa moraj, mint John H. Miller hallójárataiba… Körülöttünk vörös mezben, önkívületben rohangáló spártai harcosok, ünneplő tömeg – tényleg tömegről beszélhetünk. Valami véget ért. Porból lettünk  és porrá leszünk, az ELIT Liga villódzó fénye, mely vonzott, mint szúnyogot a neonfény a ködös homályba veszett. Nem gondoltuk, hogy veszíthetünk. Nem hittük, hogy -3-ról feláll a pokolian elszánt Dunaújváros, mégis megtörtént. Utána pedig maradt a néma csend…

"And I want to stand with you on a mountain

I want to bathe with you in the sea"

- PUMA hardchorus -

Mi vagyunk a csapat, bocsánat: „A CSAPAT”, akikért meg fogsz őrülni, akikért rajongani fogsz, akikkel együtt fogsz izgulni egy olyan sportág mezején vívott csaták közepette, amiről eddig még nem is hallottál. Mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk heti x kilométert autózni Budapest különböző vidékeiről Kartal községbe, hogy a maroknyi néző – markaidhoz csatlakozó ujjaidon megszámlálható számú – keltette fergeteges hangulatban – a légy zümmögését is lehet hallani – megküzdjünk és kardélre hányjuk ellenfeleinket – feltöröljék velünk a csarnokot. Mi vagyunk azok, akik szabadidőnkben nem általunk közösségi tevékenységet folytatni a magyar floorball felemelkedése érdekében - maffiaszerűen kézben tartjuk a komplett magyar floorballt aljas anyagi indokokból -, mi vagyunk azok, akik a legnagyobb egyesület tagjainak mondhatjuk magunkat, mi vagyunk azok, akik számára csak ez a sport számít és semmi nem tántoríthat el minket az edzésektől – legfeljebb a barátnők, egy squash party, kerékbilincs, dugó, tanulnivaló, munkahelyi értekezlet, náthás aranyhal, spelling verseny (brékó brékó, hagyok időt… ). Mi vagyunk azok, akik edzőnk és spirituális vezetőnk, Ágó szavait minden körülmények közt égi mannaként szívjuk magunkba - egyik fülünkön be, másikon ki. Mi vagyuink azok, akik könnyedén sajátítunk el 100 meg 100 begyakorolt figurát is naponta - taktikai repertoárunk egy tengeriuborka védekezőmechanizmusaival vetekszik, tanulási görbénk pedig meredek mint Hollandia. Mi vagyunk azok, akik összetartásként lazításképpen felolvasást tartunk Goethe összes művéből egy pohár míves vörösbor mellett – szétcsapjuk magunkat a Morrisons 2-ben, vagy egy tanyabulin.