„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk.”

2010. május 30-án kihunytak a fények. Egy pillanatra elsötétült minden, csukott szemmel térdre estünk, szinte éreztük, amint megfáradt végtagjaink nem a gerfloor kemény felületén koppannak, hanem a víz és vér áztatta homokba. Szemünket kinyitva hang nem jött be, csak néhány tompa moraj, mint John H. Miller hallójárataiba… Körülöttünk vörös mezben, önkívületben rohangáló spártai harcosok, ünneplő tömeg – tényleg tömegről beszélhetünk. Valami véget ért. Porból lettünk  és porrá leszünk, az ELIT Liga villódzó fénye, mely vonzott, mint szúnyogot a neonfény a ködös homályba veszett. Nem gondoltuk, hogy veszíthetünk. Nem hittük, hogy -3-ról feláll a pokolian elszánt Dunaújváros, mégis megtörtént. Utána pedig maradt a néma csend…

1 hét után találkoztunk újra, és addig mindenki belegondolhatott, hogyan is jutottunk eddig. Elhangzott a kulcsmondat – credit goes to Yosef:

„Ha nyertünk volna, azt hihettük volna, hogy jó, amit csinálunk, pedig nem az…”

Innen indulunk tehát: 4 év első osztály után ismét a második vonalból. De nem tervezhető a jövő, ha nem értjük a múltat, így röviden végig is néznénk, kik voltak a hősök, akik pillanatnyi megingás nélkül 1 évi céltudatos munkával lejutottak a második vonalba, és kitérnénk arra is, hogy ki mivel járult hozzá a sikerhez:

Ágó, alias a Főnök, a Mester: ő az út az igazság és a portás, ki megpróbálja terelgetni fűrészporagyú pudingjait a sport rögös útján. Kegyelmet nem ismer a pályán, úgy ütközik, mint egy elszabadult Kamaz tehergépjármű, és ennek megfelelően úgy repül a büntetőpadra mint egy szárnyaszegett Cesna kisrepülő. Lelkesedése határtalan, türelme idén már végesebb lett, de legyünk őszinték: nagyban hozzá is járultunk ehhez. Mivel ő az edző, természetesen mi játékosok nem vagyunk felelősek a kiesésért, csakis ő!:)

A kapusok: Miki és Attis. Nekik talán keveset róhatunk fel, hisz két országos Top5 hálóőrről beszélünk. De persze kaptunk gólokat, így rögvest nyakukba varrhatjuk a komplett kiesést, hiszen 0 kapott góllal aligha búcsúztunk volna. Fogták amit lehetett, csak sajnos hihetetlen lövőképességünk miatt az edzéseken nem nagyon találkoztak olyan kaliberű röptékkel, amik a meccseken szembe jöttek. Az még hagyja ám, hogy blokkjaink gyakorlatilag csak a látószöget takarták egész évben, de a labda útját soha, de ha véletlenül mellé is ment volna a löket, néha mi magunk rúgtuk a bogyót a hálóba. Csoda, hogy maradt idegsejtjük év végére.

A védelem: védelmünk messzeföldön híres átjárhatatlan fal volt, egy falanx, egy gyilkos húsdaráló, a pokol tornáca minden csatárnak. Innen fejlődtünk át gyámoltalan lányegyletté, angolkisasszonyok gyülekezetévé, akik nem csak előzékenyen és udvariasan kiszolgálják az ellenfél támadóit, de mindehhez még síránkozó hangot is hallatnak, néha épp csak teát nem szolgáltunk fel a csatároknak. Nevesítve:

Yosef, aki jobban csinálja a Zidane-roulette néven elhíresült cselt, mint maga Zizou. Hajának mennyisége is közelít a mesterhez, az egetlen különbség, hogy a centrifugális erő bizony néha nem a megfelelő helyre röpíti a labdát a pörgés végén. Fáradhatatlan gép, az ellenfelet szeletelő kombájn, a pályát felszántó eke, akihez hasonló hangfrekvencián senki nem tudja megkérdezni a játékvezetőt, hogy „Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii??????”

Balu, az idei év újonca, a klasszikus söprögető, ki válogatás nélkül söpör el labdát, babát, kaput, saját védőt, stb. stb. Úgy megy le spárgába, ahogy feljön belőle, ámulatba ejtve nem csak a lábában elakadó labdát vezető csatárt, de a komplett saját védelmet is. Megbízható labdaszerző lett, rezzenéstelen arcú hidegvérű baltás gyilkos, akinek azonban még hátravan a törzsfejlődés azon szakasza, mikor is a megszerzett javakat újra el kellene osztani…

Schau, házi gólpasszkirályunk, a csatárból lett védő, a csapat Robi Carlosa, aki a komplett pályát bejátssza, klubunk emblematikus figurája, a mi Cé Ronink. A legjobban támadó védő, a liga talán egyetlen játékosa, aki többre értékel egy gólpasszt egy gólnál, aki utolérhetetlen módon indul meg, leginkább előre, és akit annyira elbűvölt a gólpasszok varázsa, hogy merő kapzsiságból bezsebelt néhányat az ellenfélnek leosztva is. Válogatott kerettag is, és pont ez az, mi a porból egyenesen a csillagokig repítette, hisz év végén mókamesterünk a bajnokhoz távozott, de erről majd később…

A támadók: oly mértékű gólképtelenséget nehéz is felvonultatni, amit idén sikerült produkálni. A csapat impotenciája már-már egy háremőr brigádot idézett. Nem volt az a helyzet, amiből biztos volt a gól, hihetetlen érzékkel találta meg mindenki azt a fél labdányi helyet, ahol még mellé lehetett pörgetni.

Ma-Zoo: a legtöbb futott kilométer birtokosa, a tavalyi liga első kiállítások terén. Az ember, aki bármikor talál pár fölöslegesen berohanható métert, aki mindig a megfelelő pillanatban tudja társait felhergelni egy remek kiállítással. Senki nem tud olyan elegánsan bemutatni a játékvezetőnek, mint ő, mint ahogyan a pedagogiai jellegű lendítős „szerelést” is sokan csak tanulhatják tőle. Fáradhatatlan harcos, akit azonban leginkább csak Kamikaze akciókra lehet rávenni.:)

ZS: a Mourinho-ba oltott Urbán Flóri! Az ember, aki hihetetlen lelkesedésével, vegytiszta akaratával, elkötelezettségével, a csapatba és győzelembe vetett hitével mindig irányt tud mutatni a válságos pillanatokban (sarcasm…). Labdaszerző center leginkább, aki idén több labdát szerzett a pályán kívül, mint azon belül. A szerencse fia, aki edzőtábor végén megsérülve sokat kihagyott, majd elutazott, majd síelt, majd Hollandiában bulizott, majd begyűjtötte a legszebb sérülést: rossz vállát kiakasztotta a – dobpergés – metrón kapaszkodva, így a sorsdöntő szezonvéget is kihagyni kényszerült. Példaértékű módon hangolódott és pihent rá a másodosztályra, hogy 1 év punnyadás után ereje teljében vezessen dicsőségre minket! Salute Zsoca!!!

Balage: az ifjú érettségiző titán, aki azt hiszi akinek a szülei azt hiszik, hogy az érettségi valami horrorisztikus dolog, így neki is pont akkor szorult háttérbe az edzéslátogatás, amikor. Kevesen húznak úgy, mint ő, kár hogy ehhez egyelőre 4-5 másodpercnyi preparáció szükséges. Ifjú tehetségünk idén kevesebb szerepet kapott, de a kevesebb is több volt, mint az az előtti még kevesebb. Fix hellyel és bizalommal, na meg megfelelő mértékben lecsökkentett alkoholfogyasztással:) jövőre riogathatja a pókokat serényen.

Gombi: csuklója mint a vaj, teste mint a puding, esze mint a beretva, jelenléte mint a kámfor. Legifjabb hősünket sajnos keveset láttuk, tengernyi elfoglaltsága és multikulturális tevékenysége folytán felaprózódott teendői közepette, plusz ifjú barátnője a csapat idősebb tagjaira is ráereszti a sárga irigységet… Övé az év edzés elmulasztási kifogása, mely egy csapásra ZS példaképévé tette: spelling-verseny! Respect bro’!:) Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy nem láttam még a Halálos Fegyver seria egyetlen darabját sem… Fogalmazzunk úgy, hogy rápihent a következő szezonra.

Ronny: aki szintén ezt tette. A kiesésben úgy vett részt, hogy meglepetésszerű jelenlétét annulálta az univerzális játékos, aki a kapustól a bal bekken át a jobb csatárig mindent játszott már. Szezon közben érkezett, hogy pár meccs után távozzon a felsőoktatási törvénykönyv némely paragrafusa által kierőszakolt lakcímváltozás végett. Ősszel újra köztünk a helye.

Dudi: a meg nem értett zseni, az önérzetes csodacsatár, aki házigólkirályunk távozása után maga vállalta át a szerepet, és ősszel soha nem látott mennyiségű találatot vigyen be… Aztán tavasszal köd előttem, köd utánam módon távozzon egy némi kis magánéleti drámával megspékelt mimózasággal vegyes motiváció vesztés keretében. Kár érte, mert noha nem mindig találja el a kaput, de ha igen, akkor nagyon, na meg hatótávolsága jelentősen meghaladta a csapat átlagáét.

Dave: nem beszélve Dave legendásan close-range lőtávjáról. Noha félpályáról háttal a kapunak félfordulatból nem mindig lövi ki a hosszú felsőt nem mindig tud ellőni az alapvonalig, a rossz mozgás, a fura elképzelések és az idióta cselek egyből értelmet nyernek a kapu 3 méteres körzetében, ahonnan akár bal lapockával is veszélyes. Góljai nagy részét nem hogy a közönség, de ő maga sem érti, mindazonáltal nem habozik szándékosnak beállítani azokat. A kiesésben ordas részt vállalt azzal, hogy teljesen elítélhető módon fél évet Amerikában töltött ősszel tanulmányait a csapat elé helyezve, mindezt CSK-ként… No comment!

TZ: a szalag így került volna TZ kezére, ha hordaná azt. A halálosan nyugodt CSK meg is hálálta a bizalmat, tökéletesen megfelelt a célra a gyenge idegrendszerrel megáldott hisztis társaság koordinátoraként. A hazai Guti fan club másik tagja a fentebb nevezett támadó mellett, de míg Dave sokkal inkább Inzaghi-ra hajaz, addig TZ a teljesen beteg passzok mestere a szőke ciklon méltó követőjeként. Az ember, akit kiver a hidegveríték, ha választania kell az üres kapuba passzolás és a közt, hogy vajon még egyszer behúzza-e bőrbe az előbb felbőrözött és épp felkelő védőt…  Majd megnyugszik, és behúzza bőrbe. Nem vitathatjuk el tőle minden idők egyik legparádésabb öngólját, melyet az idén szerzett a Szolnok vendégeként.

Ponyó: sokak szerint Dave utódja, csak kicsit kisebb egyelőre a helyzet kihasználási rátája, és kicsit nagyobb a hatótávolsága. Edzéslátogatása példás, egyetemi tanulmányai haladnak, koncentráltsága remek. Noha nem mindig helyez a hálóba 10cm-ről, de hát ki tette ezt meg idén ebben a csapatban? A szilárdságtan és az anyagtudományok doktora, a BME szélsebesen emelkedő ifjú titánja.

Sharky: a floorball maga, aki felismerte, hogy ez bizony veszett fejsze nyele. Beáldozta saját magát, és néhány meccs után távozott a harmadosztályba, az általa edzett csapat tagjává válva, hogy jelenlétével emelje az est fényét, egyszersmind kinevelje azokat, akik közül a legjobbak jövőre már az első gárdában bizonyíthatnak. Jövőre ismét onthatja a gólokat a balkezes cselgép.

Ők voltak tehát azok, akik mikor aktívan, mikor passzívan, az edzésre nem mindig járva, de a meccsen sem mindig megjelenve teljesen leamortizálták az idei szezont, és ennek köszönhetően a bentmaradást jelentő 6. hely olyan távolságra került, mint egy szénszállító uszály féktávja. Jött az osztályozó, ahol esélyeshez méltó 3 percnyi játék után 117 perc szenvedést követően magabiztosan hullottunk ki. Itt vagyunk tehát a porban, ahonnan csak felfele vezet az út. Jövőre bővül a keret, jönnek arcok az ifiből és a tartalékból, akikre majd külön kitérünk, miként az edzőtábor és edzések nyomon követésére is. Egy biztos: lejjebb nincs, tehát nyugodtan építkezhetünk, a lelkesedés töretlen, kihívás adott!

Hajár Neumann, Hajrá Wombatok, Hajrá Mi!