Ágó: - Csuvarszky öregem, a teljesítményed alapján OB1/B, de számíthatunk rád a szezonban? Te döntsd el, vállalod-e, most kérdezem! Nos?
Csuvi: - … hát jövő héten nem leszek…
Az edzőtábor utolsó napjairól leginkább azt kell elmondanunk - mit elmondanunk, világgá üvöltenünk -, hogy augusztus 20. Reggeltől fogva nem volt net! Megismétlem: teljesen offline voltunk 3 napig, csak a Főnök mobilnetjéből sajtoltunk ki remegő kézzel némi bitet, de a postírásra sajna nem futotta erőnkből, így az edzőtábori morzsák rovat kissé megkopott, mi meg Jenga-val múlattuk az időt – aki nem néz The Big Bang Theory-t és így nem érti ezt a poént, az szégyellje össze meg vissza magát és kapjon is a torrent után…
A cikk zenéjének a retro őrület egy klasszik darabját választjuk: Hip Hop Boyz, ugye senki nem akarja letagadni, hogy kívülről tudta annak idején?
Át is ugranánk az utolsó pár nap edzéseit. Ennek több oka van: egyrészt olyan fáradtak voltunk, hogy nem hogy egy 3 oszlopos gyakorlat forgásirányát nem tudtuk felfogni, de még kettőig számolni is nehezünkre esett volna, másrészt a fentiek miatt nem is emlékszünk részletekre. Rá is kanyarodnánk éppen emiatt a vasárnapi Bata László emléktornára, melyet az egyesület korábbi kiváló, ám tragikusan fiatalon motorbalesetben elhunyt játékosának tiszteletére rendezünk minden évben. Két csapattal vágtunk neki az összecsapásoknak relatíve sok lelkesedéssel és kevés felesleges kilojoule energiával.
Az A csapat összetétele:
Miki, Atis – Laci, Kocza Z., Sharky, TZ, Dave – Lovi, Balu, Petényi, Ponyó, Sármány – Viktor, Dávid, Ma-Zoo, ZS, Ronny
A gárda először legyőzte a WS „A” csapatát. Sharky egy remek kombináció végén orbitálisan nagy rövid pipát lőtt. Ezzel el is fogyott a puskapor, és Vincze parádéi mellett az ellenfél kapujában csak azt jegyezhettük fel, hogy a csapat fásult, lassú, körülményes, álmos, szomjas, nyűgös és pontatlan. A kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, és 3 perccel a vége előtt megszületett az egyenlítés, ami a keretet elnézve minimum gyalázatos végeredményt sejtetett. Ekkor azonban lecsapott Petényi első felnőtt góljával: fonákkal, távolról lepte meg az ellenfél remeklő hálóőrét mintegy 1 perccel a lefújás előtt. 2-1 ide.
A második meccsen a debreceni légiósokkal megtűzdelt vízilabdás méretű srácokat felvonultató kőkemény szerb csapat volt az ellenfél. A győzelmet jelentő távoli Ma-Zoo találatra ismét a 23. percig kellett várni a 25 perces derbin. Kelemen sporttárs idény eleji formában fújt, de ennek ellenére figyelemre méltó csapatunk mentális gyengesége a sporik irányába… A létszám, az akarat és a hozzáállás sokat fejlődött, de még mindig bámulatos könnyedséggel veszítjük el a koncentrációt és fecsérelünk bele minden energiát a „Miiiiiiiiiiiiiii???” kiáltás ritmikus ismétlésébe, valamint a sípmesterek családfájának és ítélőképességének kutatásába… Ezen sürgősen túl kell tennünk magunkat, mert sajnos a másodosztályban nem csak Collina és Puhl Sanyi fog hangszert ragadni, és ezzel az ideggyengeséggel sok kellemetlen percet fogunk szerezni magunknak a büntetőpadon lejátszott kő-papír-olló-(lizards-spock –ismét Big Bang:)) partik formájában.
A harmadik mérkőzésen az ARES ellen volt szerencsénk lövészárokba vonulni, felásni a felezővonalat, aláaknázni a térfelünket és szögesdrótot húzni a félpályára. A megerősített védvonalat látva a Kapetz fivérek föld-levegő rakétákat és RPG-ket zúzott megállás nélkül a kapunkra cseppnyi nyugalmat nem hagyva a röpködő Mikinek. Egy védelmi hiba után meg is volt a hátrány, majd az egyetlen kapura lövésünk után induló kontra végén meg is dupláztuk azt. Remekül védekeztünk, de valljuk be: ítéletnapig sem lőttünk volna gólt. A Kapetz-brothers kiváló erősítés volt az ARES-nak, nem csak játéktudásuk miatt (Philip be is húzta a gólkirályi címet), hanem mert az ellenfelek túlzottan tisztelik őket, a játékvezetők meg méginkább, avagy: „svédben nyomták a csávók, tuti tudnak ütközni”, ergo: minden palánkralökés szabályos vállal ütközésnek minősül. Mindazonáltal az ARES rettenet erős lesz velük és a többi új igazolással.
A helyosztón a Diamonds jött szembe, akikkel elég komoly csörtéket vívunk már évek óta. Most se volt másként, de kellemes meglepetést szereztünk magunknak. Az előző helyosztón a WS „B”-ben haknizó Jesch testvérpár hamar leszállított két gólt. Az ifjabbik Ma-Zoo elfutása után passzolta a hálóba a pontos centerezést, megszerezve az első wombat gólját. Az idősebb egész napos semmittevés során összespórolt skill-boost-ját egyetlen – megint leírjuk a szót az NST iránti tiszteletből, apropó: elköltözött a világ legjobb sportblogja ide – faszipántos cselsor formájában használta el: nem kis szerencsével a komplett gyémánt védelmet felfűzte, bőrözte pörögve-forogva, míg végül maga sem tudja hogyan, a kapuba helyezett fonákkal. A Diamonds még lőtt egy nagy „trademark” bombagólt, de TZ beverte a 3. találatot egy irgalmatlan pipa formájában, miután szó szerint átverekedte magát az ütők erdején. A vége bronz, az elérhető maximum. Lelkes, hajtós játék, a „felkészülés jelenlegi szakaszának megfelelő” teljesítmény.
A B csapat az alábbi összetételben futott ki a gerfloor-ra:
Pergel, Rabby - Norbi, Drab, Kolonics, Ágó, Csuvarszky, André, Hete, Endi, Bandi, Máté, Csongi, Ádám, Riki
Reméljük nem maradt ki senki, egyszersmind jó lenne egy szerző az év során ezen tagok közül is. Meg kell mondjuk, hatalmas pozitív csalódás volt a gárda teljesítménye: rettenetesen odatette magát mindenki, és kiváló egyéni teljesítmények is akadtak. A Diamonds és a Kroki ellen megvolt a tisztes helytállás a kapusok parádézásával, a WS „B”-t pedig André vezérletével valósággal elgázolták a fiúk. A helyosztón Ágó büntetőjével a büntetőpárbajban dőlt csak el az 5. hely sorsa, miután a rendes játékidőben a már debrecenietlenedett szerbek ellen egy irgalmatlan 0-0 született, ami aranygólos hosszabbítás esetén még mindig tartana.
A krónikához még hozzátartozik, hogy Sármány kapta a vándorkupát Laci édesanyjától, Atis pedig teljesen megérdemelten a legjobb kapusnak kijáró díjat. Folytatás hétvégén az érdi kupán.
Utolsó kommentek