„A változás csak most kezdődik…”
-Obama-
Eljött a felkészülés utolsó állomása, és már csak párat – 3-at – kell aludni az első bajnokiig. Hosszú utat tettünk meg, és teljesen új alapokra helyeződött a csapat. Mondhatjuk, hogy az út végére értünk, ami a készülést illeti, de valójában az igazi út csak most indul, a változás csak most kezdődik. Különösen igaz ez a tegnapi mérkőzésre, amelynek folyamán talán először tudtunk elégedett hangokat kicsikarni vezetőnkből az értékelés során. Noha még messze nem faszipántos, de valami alakul… Tovább után rövid összefoglaló!
Neumann-Kartal FSE – Torpedo 9 – 5 /4*20 perc futó kb./
G.: Jesch D. 3, Pap, Petényi, Hetei, Sármány, Német, Máté
Csapat: Varga, Pergel – Holéczy, Pintér D., Pap, Tóth, Jesch – Lovas, Német, Petényi, Sármány, Hetei – Drab, Nagy, Kolonics, Máté, Pintér A., Bratkovics
Miként az edzőmeccsen szokás, a csapat nem csak OB1B-s játékosokkal állt ki, néhányan képviseltették magukat az OB2-ből is. A nagyobb gond, hogy az OB1B-ből viszont nem mindenki. Ezzel együtt egy egészen meglepően hasznos mérkőzést vívtunk a Torpedo ellenében, akikkel tavaly együtt búcsúztunk az élvonaltól, és mind a ketten vissza is pályázunk.
A mérkőzés tempoja ugyan egy behernyózott csigáéra emlékeztetett, de mégis, elkezdett pislákolni egy mécses valahol az alagút távoli homályában. Egyre több elemet láthattunk viszont a tervekből, és ezek megvalósításának kedvezett is a „sebesség”. Különösen elemében volt a Tóth által zseniálisan mozgatott Jesch D. – Pap duó, pontosabban a hármas által alkotott első támadótrió. Riquelme-i nyugalommal, néha sétálgatva – jó irányba -, megfontoltan, higgadtan tették a bogyót, sőt: felül még jól is védekeztek, ami nem éppen a sor erőssége. Megvoltak a mozgások, a hármas számára az életet jelentő egyéni kreativitás is, remek passzok, jó akciók, gyönyörű helyzetek. Két klasszikus Dave gól, meg egy kevésbé klasszikus távoli harmadik plussz Pap tudatos szabadütés találata koronázta meg a teljesítményt. Mindez azonban elsősorban a hazatérésre készülő Tóth 3 assistjának köszönhető.
A második sor elsősorban a végére lendült bele, noha Hetei jegyezte a második találatunkat egy egyéni megmozdulás végén szétrebbentett pókcsalád megkárosítójaként, de a helyzetek leginkább a 4. periódusban kezdtek el eredménnyé is manifesztálódni. Sármányt már gyakorlatilag a görcs rángatja meccsek óta, annyira akart gólt lőni, 2 remek buzizós flikk-flakk trükkje csattant a vason míg végül tényleg behúzta a kapu mögül. Reméljük ez kicsit leszedálja a szeleburdi szélsőt, akitől ugyan böszmeség lenne elvárni egy buddhista szerzetes nyugalmát, de jó teljesítményére nagy szükség lesz az év során. /Napi tan: Akkor lősz igazán gólt, amikor nem is nagyon akarsz, nem is igazán gondolsz rá!/ Petényi ismét bombázott egy emlékezeteset, Német pedig gyönyörű kombináció végén talált a hálóba. Ennek is ideje volt, és talán intő jel, hogy nem, nem a kapuval szemben vezetve a labdát, félpályáról születet meg a gól! A harmadik sorban volt sok helyzet, de ezek rendre kimaradtak, jobbára a védekezés jutott Drabéknak, noha nevezett játékosnak volt több jó lövése, és egy szép kombináció végén Nagy is betalálhatott volna. A végén Máté sokadik helyzetét értékesítette, ezzel beállítva a végeredményt.
Ami a védelmet illeti: vagy jót, vagy semmit. Van még min csiszolni. Olivér 0-szöges befordulását hagyni talán kicsit erős, miként Sztárpinak sem kellene talán 5 másodpercet hagyni a kaputól 3 méterre. A szoros emberfogás néhányunk számára még mindig 3 méterről való tisztes követést jelent, és sok attrocitás származott a védőpárok összeszokatlanságából, valamint a csatártriók és a védők közt húzódó keskeny sáv meglétéből, mely néha alig volt szélesebb egy átlagos szénszállító uszály féktávjánál.
Van még min csiszolni, de összességében nagyon pozitív érzésekkel hagyhattuk el a felvaxolt korcsolyapályát… Be is jegyeztük a hajónaplóba: szeptember 1. - meg lettünk dicsérve!! Bizakodva várhatjuk a vasárnapot, melynek kapcsán TZ emelkedik majd szóra!
Utolsó kommentek