Ágó és bandája

„Jelszavaink valának haza és haladás!”

-Kölcsey Ferenc-

Írhatnék most a Veszprém erényeiről és gyengéiről. Felemlegethetném azt, hogy Kurd miként tud varázslatos dolgokat húzni, vagy Seti bombái veszélyesek lehetnek, netán hogy Boci is ott lesz a pályán, vagy hogy Tölgyesi tavaly hány gólt lőtt. Zolika hosszasan elemezhetné a csapat alapjátékát és figuráit, de nem fogjuk mindezt megtenni… Nem, mert ez nem erről szól most. Ez a meccs a hétvégén nem az ellenfélről szól… nem az a fontos, hogy ők hogy állnak fel, hogy ők mit akarnak csinálni. Ez a meccs nem csak egy meccs, sőt, még csak nem is csupán a szezonnyitás izgalmával átitatott „első” mérkőzés. Ez bizony a „beugró vizsga”, az alkalom, ahol megmutathatjuk, hogy mennyit is ért a munka, mennyit érünk együtt, és ahol letehetjük a névjegyünket! A meccs, ami megalapozhatja a szezonunkat, és aminek hangulata rengeteg mindenről határoz. Ami eldönti, hogy a második fordulóig tűkön ülve számoljuk a napokat, vagy legyintve, mélabúval tekintünk a versenynaptárra…

Egy osztállyal lentebb vagyunk, egy garmadával többen vagyunk, és egy küldetéssel többet cipelünk a vállunkon: visszajutni! Győzni! Mi több, elsőnek lenni! Csak ez lebeghet a szemünk előtt, semmi más, mert minden más gondolat csak a kudarc csírájának táptalajául szolgálna… Meg kell mutatnunk – nem másnak, hanem saját magunknak -, hogy igenis KÉPESEK vagyunk arra, amire képesek vagyunk – és igen, szentül hisszük, hogy az előző mondatnak van értelme! A saját árnyékainkat kell átlépni, a saját korlátainkon túllendülni. A pumpáló adrenalint erénnyé formálni, az első felnőtt meccs drukkját pozitív, gyilkos energiává transzformálni, a másikba vetett bizalmat előtérbe helyezni, a játékvezetőt tökéletesen figyelmen kívül hagyni, csapatként kimenni a pályára és letenni a névjegyet:

 EZEK vagyunk MI! Ha kell a bajnoki cím, gyertek és vegyétek el!! Gyertek, mert ez nekünk jár, ez a miénk lesz! Nem 4 forduló múlva, nem tavasszal, hanem már most! Ha nyerni akartok, ezt kell felülmúlnotok!

A nagy menetelések nem márciusban kezdődnek, a nagy sikerek nem az 55. percben induló hajrával kerülnek kiharcolásra… Már a szezon elején lehet látni a csapaton, hogy hoppá, a srácok elkapták azt a bizonyos fonalat: még csikorog a gépezet, de ott a potenciál, ott van az elszántság a tekintetekben, ott van a feszülő ínszalag minden karban, és ott van a dobbanás minden szívben. Ha ez nincs meg, akkor már a kezdet kezdetén kódolva van a bukás…

Még pár óra, még egy este, aztán reggel már indul az autó. Becsomagolod a mezt, letörlöd az ütőt, sóhajtasz, beülsz, utazol, öltözöl… Dobog a lábad az öltözőben a padlón, elképzeled mi lesz, csak a szívverésed hallod, elhiszed, hogy kint 10000 ember vár a lelátón és hogy te vagy a legjobb játékos a posztodon a világon… aztán elhangzik a kiáltás, elszabadul az adrenalin áradat a véráramban és átlépsz a palánkon! Kezdődik! Kezdődik a szezon, amire emlékezni fogsz, kezdődik az ÉV, amiben részese leszel egy komoly sztorinak, kezdődik az az élmény, amire 5 éves korod óta vártál a nagy focimeccseket nézve a TV előtt!

Jelszavaink valának: bajnoki cím, feljutás, veretlen ősz!!! Ezzel kelj, ezzel feküdj!

Hajrá MI!