"De királynak is születni kell, koronát nem adnak prézliért…"
-Kowalsky meg a Vega-
Ezúttal két hasábot emelnék ki a legutóbbi VB elemzésből, konkrétan azért, mert mélységesen tudok azonosulni a benne leírt gondolatokkal, sőt, a mi csapatunk minden játékosától is ezt várnám el, miként saját magamtól is. Persze ez alatt nem azt kell érteni, hogy mostantól minden büntetőt lapát technikával kell lőni, de olvassunk a sorok közt!:)
„Aki már nem szeretne többet hallani Uruguayról, az nyugodtan görgessen, de minden szubjektivitásával együtt írnék pár sort arról, ami nem szakértőként is óriásivá tesz egy-egy vébét. Rossi, Maradona, Romario, Baggio, Ronaldo, Zidane: ezeknek az embereknek volt egy-egy hónap az életében, amikor megőrültek és elvitték a csapataikat a vb-döntőbe. Nyilván nem csak rajtuk múlott, de mondjuk minimum 50 százalékban igen. Amikor Forlán az első meccsen elkezdett visszalépni labdáért és 10-est játszani, az adta vissza a hitemet a vébében. Ha egy ország lakosa vagy, ha egy nemzethez tartozol, te vagy a legjobb futballista és kint vagy a vébén, akkor így kell játszani. A többiek látják, hogy elkapott a gépszíj és csapattá válik, azonos akarattá az egész. Egy Alain Boghossian jól fog futballozni tőled. Ja, igen könnyű ágon voltak az uruk, szabálytalankodott Suárez, nagy csapatoktól hármat kaptak. Ez mind igaz, de ez mindegy, az őrület a lényeg. Suárez meg a moralitás: hagyjuk már! Ez a foci vébé, ami fontosabb az életénél, nagyon helyesen. Szóval, ha van egy ilyen arc, mint Forlán, akkor a csapat tovább fog jutni kb. két körrel, mint ahol nem szégyen nekik kiesni. Amellett, hogy a legtöbb meccset játszotta a szezonban, ő szinte az egyetlen, aki egynél többször is eltalálta a labdát úgy mintha futballista lenne (Van Persie hova rúgta, anyám). Ez koncentráció, ez a 100 százalék, aminél kevesebbet nem lehet elvárni egy vb-n. Messi is megpróbálta, mert Maradona ezt várta, és mert egy lelkiismeretes gyerek, de róla azért nem kellene poszter, mert nincsen benne minimális vadállat sem. Nézd meg a fentiek tekintetét, meg Forlánét, az hasonlít. Ha a pályán ott van – jó esetben 10-esben – az állat, akkor fog a csatár kézzel védeni az utolsó percben, Töfting és Davids szerelemgyereke feltűnni az ismeretlenből, és a cserecsatár a vébé gólját szerezni. Az idős edző meg a kitalálás után megköszönni, hogy megcsináltad.”
„Az előző bekezdésben utaltam a vébé góljára, és mielőtt az a vád érne, hogy Uruguay-mániám van, hogy miért Abreu tizenegyese lett az számomra. Az ember azt csinálta, amit én is szerettem volna, akkoriban, amikor wimbledoni teniszbajnok is szerettem volna lenni. Negyeddöntő, utolsó tizi és akkor elgondolkozik, hogy mit miért éri meg kockáztatni és úgy dönt, hogy ez élete egyetlen Panenka-lehetősége. Az átlagemberek hezitálnak odalépni egy csajhoz a pultnál egy szombat estén, apró-cseprő napi döntéshelyzetekben pöcsölnek. Az ember meg odalépkedett a tizenegyeshez, azzal, hogy figyeljetek, ma én leszek a király. Egyszer mindenki szeretne az lenni, aki elkezd focizni, ő meg megvalósította.”
Erről van szó, nem többről: a pillanatnak élni, abban a momentumban elhinni, hogy te vagy a király, és hidegvérrel, mámorosan az égre emelni a kezed…
… nem pedig megijedni, félni, megremegni – és ezzel sikerült is átkötni az új Eminem számot ide, mert valamiért ez tetszik és ide akartam ágyazni:
És ha már szóba került, hogy van, aki fél odalépni a csajhoz szombat este, megszellőztetjük azon meg nem erősített pletykákat, miszerint a szezonnyitón a klubvezetés fantasztikus cheerleader-squaddal erősíti a csapat morálját. Íme néhány jelölt, csak Zsoca kedvéért, és hogy a képek alá odabiggyeszthessük…
… a gombot:
Utolsó kommentek