„Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,

Mert a jövődnek értelmet a múltad ad…”

-Ismerős arcok-

Miként egy nemzet sem élhet hagyományai és múltja nélkül, úgy egy csapat élete sem érthető meg teljes mélységében anélkül, hogy tisztában lennénk történelmével, a mindent körüllengő mítoszaival… Szóljon tehát pár sor valamiről valakiről, aki már nincs köztünk, de akit soha nem felejthetünk…

Emlékeztek még, mikor pajkos, fénylő szempárja ránk vetült az éjszakában a stadion melletti parkolóban? Ahogy arcán megcsillant a holdfény? Ahogy csilingelt, dübörgött a hangja a stadion csendjében? Ahogy megfeszült minden izma, és gyönyörű alakja kacér mosollyal suhant tova? Nem válogatott, szeretett mindünket, és mi is szerettük őt… Nem voltunk féltékenyek, sorra kerültünk mind, jártunk mind benne, és elröpített minket ismeretlen csúcsokra… Ha megragadta a kezed, fékevesztetten gyorsult és nem eresztett… Szertelen volt, erős és csábító… Hívogatott, és magával sodort, de csak kevesek irányíthatták… Mindig elsőként érkezett, mindig ott volt, állt rendelkezésünkre… Ő volt az egyetlen…

… több volt, mint egy autó, több volt, mint a Főnök verdája… Ő volt a kék villám, a halhatatlan Skoda, a MŰSZER! Lelke volt, csapattag volt! Ó hányszor kiáltottuk meccs előtti köszöntésként, hogy „MŰSZER!”, hányszor kötöttünk fogadást legközelebbi horpadására, és hány legendás pillanat fűződik hozzá… Az az emlékezetes körösszakáli út alkalmával történt előzés, mikor is majdnem felöklelte az Odor-mobil…

Nem tudtuk, hogy mitől van olyan formában még a 40 fele is a Mester, míg nem vezethettük Őt… míg nem érinthettük kifinomult kormányművét, melynek megmozdításához nem kellett több erő, mint egy malomkő arrébb görgetéséhez; míg nem illeszthettük talpunk érzékien lágy pedáljához, a kuplunghoz, melyet egy átlagos izomzatú nő meg sem tudott volna mozdítani. A Műszer masszív volt, mint egy csőrös kamion, és kezes, mint egy öszvér. Erős, határozott, miként gazdája, akiről köztudott, hogy a KRESZ nem az a szabályrendszer, mely keretek közé szoríthatja… Máig fájó pillant, mikor megtudtuk, hogy hű szerelmünk ideje lejárt, és megválunk tőle…

Ágó: -Józs, nem kell a Skoda? Komolyan, megkímélt állapotban van…

Yosef: -F***t van abban…:)

Hiába a könnyed, sportos, nagy és csillogó Opel a helyén, mi már nem érezzük ugyanazt… Nem látjuk többet a Műszer kopott, matt motorháztetején megcsillanó pofára eső napsugarat, de emlékükben örökké élni fog. És mindig is ott motoszkál majd a gondolat, vajon ha velünk van „Ő”, akkor másként alakul a szezon…?