„Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”
-Pierre de Coubertin-
Ennél jobbal sajnos nem sikerül elkezdeni a beszámolót a tegnapi edzésről, mert hát… mert nem, na. Mondjuk úgy, hogy a tegnapi edzésen nem a győzelem, hanem a részvétel volt a fontos. Az előző napi adrenalin rush utáni hormonszint korrekció eredménye oly mértékű dekoncentráció lett, amit például egy egészséges cápa tud elérni egy sűrű halraj mentén felbukkanva – a mondatból is láthatjuk, egészen a mai napig kitart az állapot… Tovább után némi megemlékezés!
Délelőtt felfrissülésként labdarúgással múlattuk az időt 6-6 ellenében. A mérkőzésről leginkább Csuvarszky „egye fene ellövöm” Pál hálószaggató bombája maradt meg, továbbá Balu kapuban bemutatott elképesztő parádéja. Linkelnénk is Casillas élete védését, mert valami hasonlót láthattunk…
A Főnök 10 méterről okosan a hosszúba helyezett öngóljára ő sem volt felkészülve. Saját kérésére kiemelnénk, hogy ezzel el is lőtte aznapra minden puskaporát, ugyanis a délutáni edzésen… hát… majdnem átvett egy labdát, és volt olyan passza, ami a sztratoszféra alsó rétegeit érte csak el. Az egész teljesítményét végül egy irgalmatlan bombagóllal koronázta meg 15-ről.
A foci veszélyes sport, ugyanis elvesztettük Yosefet, pontosabban egyik lábfejét, és aggasztó jeleket mutat a sérülés… Szélvészgyors védőnk lehet, hogy hosszabb időre kidől egy rossz lépés miatt.
Visszakanyarodva a délutáni edzésre: a felpörgött koncentráltsági szintről csúnyán nagyot zuhantunk, mint a BUX index választások környékén. Ne kerteljünk: nem elég bő a magyar nyelv, annak a silányságnak a kifejezésére, ami „passzainkat” jellemezte. Mivel ez nyilvánvalóan csak egyszeri kisiklás volt, így nem is vesztegetnénk rá szót, 10 sornyi néma csenddel emlékezünk meg a gyalázatról:
Holnap innen folytatjuk!
Utolsó kommentek