Több mindent, kevesebb semmit!
-Kétfarkú Kutya Párt-
Az érdi kupát behúztuk nyögvenyelősen vitrinbe tettük. A győzelmet nem kell megmagyarázni, a vereségekből tanulni kell, tartja az ordas magyar NB1 közhely, így ennek tükrében akár közölhetnénk is az eredményeket, és megkönnyebbülve fordulhatnánk a post írás felől a napi teendők irányába:
Neumann-Kartal FSE – Paksi FK 3-2
Neumann-Kartal FSE – SZPK „B” 8-2
Neumann-Kartal FSE – ARES „B” 1-1
De nem tesszük, és nem csak azért, mert az utolsó eredmény tüzes vasvillaként égeti fel a szemgödrünk csap és pálcika formájú receptorait átfúródva a retinánkon, hanem azért is, mert szentül hisszük:
A győzelmekből tanulni kell, a vereségeket pedig nem kell megmagyarázni… hanem megérteni!
Tovább után egy rövid memo, és ütőnket Toldi Miklósként kitartva, szélkakasként pörögve próbáljuk megmutatni, hogy melyik út megyen Budára, az ELIT Ligába!
Az, hogy az ARES elleni éjszakai labdakergetésre a biztos siker tudatában, és a lelátón ücsörgés méla unalmától gazdagon átitatva gyakorlatilag csak az ütőket küldtük fel és némiképp gála hangulatban csak egy x-re futotta, önmagában nem érdemel több szót. Ilyen van. Ráadásul ha Pavelka edző nem érvényteleníti a népgyűlés óhajának megfelelően Dave akrobatikus gólját, melynek láttán már lendültek is a magasba a „fünf coma acht” táblák, akkor akár nyerhettünk is volna. (Na, ez a mondat azért került be illusztrációként, hogy lássuk: pont ilyen magyarázatokra nincs szükség egy ilyen meccsen, és az a gól amúgy is több mint valószínű, hogy szabálytalan volt.)
Sokkal érdekesebb a Paks meccs, amelyhez teljes komolysággal álltunk hozzá, és ennek megfelelően ízekre szedtük őket brutális nehézségek árán megfordítottuk az eredményt pár perccel a vége előtt. (Petényi egyenlítő gólja akkora volt, hogy még az űrből is látszott…)
Több mindent és kevesebb semmit, ahogy az idézett szlogen mondja, és ránk ez nagyon igaz. Egyelőre több kell a játék minden eleméből – ami a formálódó csapat esetében teljesen normális az év elején – és kevesebb, lényegesen kevesebb abból a „semmiből”, semmibe vezető viselkedésből és mentális állapotból, ami egyelőre jelen van még a fejekben néha.
Az OB1/B más! Lehet, hogy mi vagyunk az egyes számú esélyesek, a papíron legmagasabban rangsorolt csapat – megjegyeznénk, hogy a Szolnok azért ott van a szeren, és a Bagdi-Tóth-Kollár-Kovács-Strauss 5-ös minimum tiszteletet parancsol -, de tudomásul kell vennünk, itt más lesz a menet. A másodosztályban ugyanis előtérbe kerülnek az egyéni képességek. Az ellenfelek bizony megpróbálnak elmebeteg mozdulatokkal, akár fordítva fogott ütőkkel és hihetetlen trükkökkel átjutni a védőkön, ami bizony kezdetben meglepetésként hat… Az OB1-ben ez mér kiveszőben, illetve lehet tudni kitől és mire számíthatunk. Itt történhet bármi, és ennek megfelelően készen kell állni a face-to-face párviadalokra mind védő, mind csatár szemszögből. Továbbá nem ér sokat az a tudás sem, hogy innen általában oda szokás átjátszani. Fenéket: ahova éppen a pillanatnyi ihlet sugallja. Ellenfeleink ismeretlenek és kiismerhetetlenek lesznek. Ráadásul, ha beállunk bunkerba, az max. 0-0-ra lesz jó, mert nekik aztán nem sürgős. Persze mindez nem lesz igaz a Szolnok és a Miskolc elleni rangadókra, de őket jól ismerjük.
Másik fontos tapasztalat: a hangulat és kiegyensúlyozottság fontossága. Jelenleg a csapat lelki egyensúlya kb. egy bedrogozott Paris Hilton-éhoz hasonlítható… Van, aki azért hisztizik, mert ő másként támadna; van, aki azért, mert nem azzal a párral akar védekezni; van, aki azért, mert nincs előtte védelem; van, aki meg azért, mert nem sikerül gólt lőnie… Nos hát – nem mintha ezen sorok írója nem járna élen a fenti tevékenységben néha, de nem által önkritikát gyakorolni -, ezzel le kell számolnunk. Egyszerűen nonsense, hogy egy győzelem utáni csapatmegbeszélés eredményeként harapni lehet az ipari váltóáramot a levegőben!
A gárda jó, ezt vegyük tudomásul! Sokra hivatott, és jó lesz! Most még nem az, miként a Real Madrid sem volt Mallorcán, de tudjuk, hogy az lesz, mert látszott a passzokból. Nálunk is látszott néha: 32 év után először született bombagól Neumann meccsen, és mindjárt 3-4 is. Van kreatív cselgépünk, bal kezes bombázónk, ütköző védőnk, Robi Carlos-unk, 2 kiváló kapusunk, minden ami kell! Csak idő, fegyelem, türelem és hideg fej szükséges. Na meg az, hogy egy irányba menjünk, akkor is, ha nem értünk vele egyet. Az irány kicsit befolyásolható persze, de ha mindenki külön-külön megy fejjel a falnak, abból csak sérülés és kudarc származik (Némó nyomában halászós jelenet, egyfele úszás:) ). Ha falnak megyünk, legalább összehangolva együtt tegyük, és akkor is nagyobb eséllyel omlik le az az akadály. Értsd: lehet egyet nem érteni a vázolt taktikával, lehet elgondolkozni, mit lehetne másként, edzések előtt-után akár meg is beszélhetjük, DE nem meccsen a padon kell edzőtovábbképzést és taktikai értekezletet tartani… Nincs dühítőbb, mint amikor egy meccs hevében hosszas elemzésbe fogunk a padon 2 shift között, hogy az adott páratartalom mellett az 1987-es svéd járási kettőben látott felvétel alapján miért is kellett volna az adott helyzetben más megoldást választani… Van, akit egy üvöltés hoz lázba és tesz helyre, de van, aki egy ilyen incidens után már képtelen egy jó megoldásra az adott meccsen…
Összefoglalva: győztünk, és az jó érzés! Fáradtak és csiszolatlanok vagyunk, ami idővel elmúlik! Hatalmas a potenciál és gyilkos lesz a gépezet, DE fejben hamar össze kell szednünk magunkat, mert különben csak az agysejtjeinket fogjuk lemészárolni a mezőny helyett! Vidámság, adrenalin, koncentráció, csapatszellem, ez kell a padra, nem pedig üvöltés, brainstorming és barkóba, hogy mire is gondolt a másik…
Hajrá MI! Ma Torpedo elleni készülés, vasárnap pedig már éleslőszerrel futunk ki a gyakorlótérre Veszprémben!
U.I.: ezúttal Ponyó bokáját vesztettük el… Mielőbbi felépülést neki!! És most már tényleg mindenki marhára vigyázzon magára!
Utolsó kommentek