Ágó az edzés kezdete előtti eligazítás során:

- A mai nap lesz a legnehezebb!

Viktor, tévedhetetlen jövőbelátással:

-F****, a tegnap volt!

A fentiekhez hasonló gyöngyszemek olyan sokaságát termelte ki a tegnapi gyötrelem a felkészülés király etapján, hogy a post gyakorlatilag csak idézetekből megtelhetne. Egyszerűen az agyműködés olyan csimborasszói kerültek felszínre a 3 kör futás és a lépcsőzés hatására, melyek mind szemantikailag, mind grammatikailag, de leginkább asszociációs tekintetben komolyan próbára tették a befogadó szerveket. Tovább után rövid elmélkedés a helyzeti energiáról, még néhány csodálatos gyöngyszem, igazolván, hogy a lépcsőzés fejleszti az őszinteséget, továbbá már itt a hasáb mellett mára is egy lépcsős-csajos kép, melyből nem csinálunk rendszert, mert mégiscsak tartsunk egy szintet úgy két arasszal a Blikk felett no, de a tegnappal kiérdemeltük (meg különben is, manapság csak így adható el bármi...):)

Zeneként ma a W.A.S.P dübörög. Egy pillanatra elgondolkodtunk, hogy talán időszerű már beütni a Kill, Fuck, Die örökbecsű darabbal, de végülis a tagadás és düh fázisa helyett a lelkesítés és csak azért is kitartás vonalat kívánjuk erősíteni, így szóljon a Never say die, ami nem kevésbé aktuális…

Kezdődött tehát az edzés a 3 patakkörrel, ami éppen 1 karikával, azaz 50%-al több mint a 2, vagyis 1,5-szer annyi. Erről tudna mesélni Endi, aki 2 körön lelkesen megfutotta az élbolyban saját egyik legjobb két körét, majd legszívesebben oxigénpalackra és csörlőre kötötte volna magát a folytatásra.

Na de nem is ez volt a pláne, hanem ami ezután jött. Lépcső… a lépcső megvár, nem rohan sehova, kérlelhetetlenül tornyosul előtted. Nem rövidül, nem hajol meg, csak magabiztosan tornyosul fölötted, és sajnos a Neumann anyagi helyzete nincs azon a szinten, hogy mindezt gépesítse… viszont a Mester ismét elsütötte, hogy jövőre lesz új padló… Ezt olyannyira komolyan vettük, hogy majdnem többen megsérültek a lépcsőn a beálló rekeszizom görcs miatt…

Riki: - Valakit fel kell vinni a lépcsőn?

Ágó: - Így van!

Riki: - Magamban nem tudok felmenni…

Pedig kellett… 20 forduló egy saját magunkkal azonos testsúlyú egyénnel a hátunkon. Irigykedve szemléltük pillesúlyú társainkat azokban a percekben, mikor higénikus módon összecuppant hátunkon a nedves a pólós víz. Felmerült a kérdés, hogy vajon a fáradtságtól elbódulva nagy frissen sprintelve esetleg elveszíthetjük az egyensúlyt, és ez esetben vajon mennyire biztonságos a háton csüngő potyautas helyzete:

Ponyó: - Aki a hátadon van, az életéért fog kapaszkodni.

Dave: - Nem az a kérdés, hogy miért kapaszkodik, hanem hogy hanyatt esek-e.

Ponyó: - Akkor előre dőlsz.

Ilyen egyszerű ez az egész. És valóban… De hiába minden trükk. Mert kedves gyerekek, ha egy m tömeget h magasra viszünk fel, akárhogy is számoljuk, akkor bizony az E=mgh energiát igényel, dőlhetünk akármerre… így könnyen adódik is, hogy Atis felcipelése jó 25%-al több kalóriát igényel, mint Yosef repítése. Ma valami más jellegű dolog következik, kíváncsian várjuk…

Zárójelben megjegyezzük, hogy Gombi lemaradt a tegnapi edzésről, ezzel egyrészt megtört saját egyéni rekord sorozata, másrészt lemaradt Csuvarszky mögött, harmadrészt Ponyó beérte a spelling-bajnokot.